Kedves Anyatársak!

Azért hoztam létre a blogot, mert attól tartok sok anyuka küzd hasonló nehézségekkel, mint én. Egész nap szinte egyedül a gyerekekkel, este beesik a férj, de ereje már semmire nincs, és még éjfélig dolgozik tovább, max. hétvégén tud ránk szánni egy percet, akár egy egész órát is :D

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hibás vagy rá hárítani az összes terhet, mert Ő mindezt értünk teszi! Sőt, sajnálom, hogy nem lehet velünk minden percben, lemarad a gyermekei növekedésének nagyobb eseményeiről.

Hogy mi anyák otthon, itthon ülve ne őrüljünk meg, hanem egymás segítségére lehessünk, jött az ötlet a blogra. Újabban mindenki blogol, hát én miért maradnék ki :D

Ami számomra fontos, gyermek nevelést illetően, vagy a férjemmel, a párkapcsolatunkban, hogy nagy-nagy szeretettel keresztény szellemben nőjenek a gyerkőcök. Hogy hogy lehet ezt kivitelezni? Hááát, nagyon nehezen. Mivel az egyedül lét, sokszor türelmetlenné tesz és egyoldalúvá, minden nap meg kelél küzdenem a magam kis harcát, hogy ne sodorjon magával a rohanó világ, úgy hogy közben ki sem teszem a lábamat :P

Egy szó, mint száz, nálunk is vannak nehézségek, de mindazok mellett sok-sok öröm is, amiről lassan mesélek majd! ;)